1.rész

Ruki

( észrevetted hogy nincs konkrét címe? ez azért van mert a szereo amiből írom méég mindig létezik ahonnan írom és folytatódik is , így nem tudom hogy mi lesz a vége! )

A muffin hegy tetején, amikooooor TRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR szólalt meg a lány ébresztőórája
- Mennyi lehet az idő? – nézett riadtan az órájára – el fogok késni!
Ebben a pillanatban emberfeletti gyorsasággal felöltözött és rohant egy kenyérrel a szájában. Meg is érkezett időben ahova sietett és besétált kicsit félve a nagy épületbe!
- Tsugurima Misako vagyok! – mondta kicsit megszeppenve, a portás végignézett az egyenruhás, szeleburdi lányon és így szólt:
- Épp időben érkezett! Az ön szobája a 37-es! Mivel ez egy kollégium, három társával meg kell osztoznia!
- Gyere, megmutatom, merre kell menned! – mondta egy fiú, elég lenyalt haja volt, szemüveges, szeplőkkel teli arca és ugyanúgy egyenruhában volt, mint Misa – Riku vagyok! Te meg biztos Misa! – nevetett. Mentek a hatalmas folyosókon, lehet csak Misának tűntek olyan hatalmasnak, mert a fiún nem látszott… kellemes szél fújt be az ablakon. Misa már elgondolkodott, mikor észrevette, hogy a fiú eltűnt, meglátott egy furcsa lányt ő éppen egy könyvet olvasgatott, a haja hosszú volt és fekete egyszerre volt ijesztő és gyönyörűséges, de mivel Misának nem volt más választása hozzászólt.:
- Szia, én Misa vagyok … és új is vagyok… meg tudnád mondani nekem hogy hol, van a …. 37 szoba?
- ö… szia… én Kiyoko vagyok… 37-es szoba? Én is ott vagyok! – mondta és vágott aranyos fejet
- Sziasztok! – bukkant elől „szinte” a semmiből… legalábbis úgy tűnt, mert igazából, egy dobozból, ettől Misa igazán megijedt, utána pedig meglátta a furcsábbnál is furcsább fiút, aki fülig érő mosollyal kiszállt a dobozból és odament Misához.
- Hogy hívnak, szépségem? –Break.  Misa épp válaszolni készült mikor Break elröhögte magát
- Ne is figyelj rá! Egy bökkenő van… hogy ez a barom is velünk lesz egy szobában! – mondta aztán egy hatalmas sóhajjal fejezte ki bánatát.
- Nem vagyok ám olyan rossz, mint mondja! Vagy igen? – nevetett megint a fiú
Misa egy kicsit elpirult… bár ő se tudta miért…
Egy újabb idióta tűnt fel a láthatáron, rohant és rohant, míg oda nem ért hozzájuk.
- Gekko vagyok! – mondta és egy kacsintott egyet – és veletek lesz a 37-esben!
Kiyokon halvány pír jelentkezett aztán összeszedte magát, és Misára nézett.
- Akkor te, én és ez a két idióta leszünk együtt! – Kiyoko
-idióóótaaaa? Break még oké… de én? – mondta és közben durcás fejet vágott nekik.
Bementek a koleszszobába és mindenki elfoglalta a maga helyét, ágyát, szekrényét, mivel már ideje volt bemenni az iskolába és Misa sem akart elkésni az első tanítási napjáról, korábban elindultak.
Az iskola épülete még nagyobb volt, mint a kollégium, viszont ridegebb is, szürke falak voltak mindenhol, belül hatalmas folyosók, ijesztő is volt, hiszen nem is járt arra senki, ezt Misa furcsállta is, de nem szólt egy szót se. Mikor beértek az osztályterembe csak egy lány volt ott.
- Szia Kiyoko… és többiek! – mondta a lány
- Szia! – mondta Kiyoko és megölelte a lányt, utána leült a lány mögötti padba, Gekko úgy döntött veszi a bátorságot és leül Kiyoko mellé, így is tett. Kiyoko már láthatóbban elpirult. Ekkor a lány, undorodó nézéssel nézett rájuk.
- Kiyoko te szóba állsz… ezzel… - majd Gekkora nézett
- I-igen… és? – fordította el egy kicsit a lány, aztán meggondolta magát és mogorván nézett a lányra
Gekko picit értetlenül nézett rájuk, erre a lány elröhögte magát. Misa már nem bírta tovább így megkérdezte:
- Hol vannak a többiek? – Misa nézett aranyos értetlen fejjel
Ekkor Break hatalmasat nevetett, majd megszólalt:
- Gondoltam nem szólok, de a mai nap nem tanítási nap! – mondta és szinte három éles kés támadott rá egyszerre, persze ez nem történt meg, de mindenki szemében látszott, hogy kibelezné Breaket.
Mivel nem volt jobb dolguk, visszamentek a koleszbe ahol egy váratlan „meglepetés” érte őket. Egy kisebb (15) lány állt ott, párnával a kezében, kicsit könnyes volt a szeme, a bőre jól ápolt volt, egy picit piros is, de illett hozzá, a haja is tökéletesen ápolt volt, és simult arcához, nem szokásos ruha volt rajta, hanem egy gyönyörű úri hölgyes, csipkés, halványlila viseletet viselt. Vékony kis hangján így szólt:
- BREAK TE IDIÓTA BAROM! EZT HOGY KÉPZELTED? – mondta és ezzel rombolta le mindenkiben a róla készített képet. Elkezdte verni a párnájával Breaket, aki arcán vigyor volt, mint mindig. Mikor a lány abba hagyta a fiú ütlegelését, megölelte és még egyszer lebarmozta. Misa kellemetlenül érezte magát, így megkérdezte:
- Szia… én Misa vagyok és te? – mondta és kicsit értetlen fejjel bámult a lányra.
- Nagyon sajnálom! – mondta majd megtörölte a szemecskéjét – Sharonnak hívnak, és Break a szolgám, akit az édesanyám ide küldött, viszont nekem VALAKI elfelejtetett szólni, hogy mostantól nem velem fog lakni…
Misa elnevette magát a többiekkel együtt, először Kiyoko komolyodott meg.
- Héj! Hogy jöttél be? – mondta majd mérgesen nézett a lányra
- kulccsal – nézett ártatlan tekintetével
- ÉS A KULCS HONNAN VAN? – ordított rá a lányra
- nyugi már Kiyoko… - nyugtatta Gekko
- H-hát a p-portás adta… - szólt Sharon megszeppenve
- De hogy-hogy odaadta? – Misa
- elkértem – mondta Sharon és nem értette mit olyan nehéz felfogni ebben.
A szobában Breaken és Sharonon kívül mindenki fején látszott az a bizonyos „úristen”. Kiyoko majd szétrobbant, de Gekko folyamatosan nyugtatgatta. Misa az aranyos, kedves hangnemében újra megkérdezte:
-DE MIT MONDTÁL NEKI? – mondta Misa ideges fejjel
- Hogy kérem a 37-es kulcsot! – nevetett a lány
- Ennyi? Odaadta? – nézett nagyra nyílt szemmel Gekko
- Aha! – Sharon
Most már a szobában Sharonon kívül mindenkiben eluralkodott az „úristen” érzés, de belenyugodtak, hogy a portás egy idióta.
Kiyoko morgott egy sort Sharonra, aztán kitalált valamit.
- Menjünk el a parkba! – Kiyoko
- Én nem megyek! – mondta aranyosan Sharon
- akkor én se! – szólt Break általános vigyorával az arcán
- Én se mennék… - mondta félve Misa, hiszen tudta, hogy velük fog itt maradni
- Én megyek! – mondta Gekko nevetve
Kiyoko ezt egy sóhajtással és egy kis elpirulással fűszerezte.
- akkor menjünk… - mondta Gekko de Kiyoko meg se várta, hogy befejezze mondatát már el is teleportálta őket.
A Park tele volt szebbnél szebb virágokkal, gyönyörűen tündökölt a lilás árnyalatával az évelő őszirózsa, őszi kikerics, nem is csoda hogy olyan szépek voltak, hiszen úgy sütött a nap, mint ha nyár lenne. Párok üldögéltek vidáman egy-egy padon és élvezték a virágok szépséges látványát. Gekko be akart vágódni egy kicsit és letépett egy rózsát, és aranyosan nyújtotta Kiyokonak.  Kiyoko elpirult egy csöppet de elfogadta a szép virágot.  Egy kis kellemes szellő volt és csak úgy játszott Kiyoko hajával.
- Nagyon szép vagy így!  - csúszott ki Gekko száján mire mindketten elpirultak
Leültek egy padra.
- Együnk egy fagyit! – mondta kedvesen Gekko
Kiyoko beleegyezett, odasétáltak a fagylaltozóhoz. Mindketten kértek kettő jó nagy gombócot. Gekko kifizette, majd újra leültek a szerencsés kiválasztott padra.
~ ez olyan, mint egy randi… ~ gondolta Kiyoko és egy csöppet mosolygott
- Koszos lettél! – mondta Gekko majd közel hajolt Kiyokohoz már annyira közel volt az arcához hogy…
- HELLÓ! – röhögött rajtuk Break
- Nem kellett volna jönnünk? – mondta Misa csalafinta mosollyal az arcán miközben látta Kiyoko és Gekko tiszta vörös arcát.
Egy pasi odasétált nyugodtan a parkba, valószínű nem látta az előzményeket és megcsókolta Kiyokot.
Mindenki Breaken kívül nézett egy sort. Kiyoko boldogan nézett a fiúra.
- Katsumi! – szólt aranyosan a lány majd ugrott nyakára – ők az, vagyis igazából… semmi! – vigyorgott – ha már így itt vagy nem megyünk el a tengerpartra?… ti is jöhettetek! – majd Misáékra nézett
- De! – mondta szinte egyszerre mindenki
- Van egy ötletem! Versenyezzünk! – Kiyoko – ki ér előbb oda verseny!
- Oké! – mondta megint szinte egyszerre mindenki
- de várjunk, csak én azt se tudom, hol van! – mondta Misa hisz így elég nagy hátránya volt!
Break hátulról természetesen mosolyogva megölelte, majd mondta:
- Majd jössz velem!
Misa elpirult és elkezdett hadonászni.
- A-akkor köszönöm! – mondta Misa mire Break elnevette magát
Kiyoko nézett kicsit bosszúsan Breakre
- Háromra indulunk! Egy, kettő, HÁROM! – mondta Katsumi
Break fogta magát és oda teleportált.
- HÉJ TE CSALÓ! – mondta Kiyoko és pattant fel seprűjére, hiszen ő egy mágikus lény volt, boszorkány.
Katsuminak hirtelen hatalmas szárnyai lettek. Gyönyörű fehér szárnyak, amiből egy-egy toll kirepült.
Gekko nézett ki fejéből.
- Jaj, gyere te idióta! – mondta Kiyoko majd felkapta Gekkot és már el is indult. Katsumi is elindult és hihetetlen sebességgel mentek a felhőkben. Sharon se akart kimaradni, viszont ő nem tudott semmi varázslást így úgy döntött, szánalmas kis busszal indul el a tengerpartra.
Mire a partra ért már mindenki ott volt.
- Ki nyert? – érdeklődött
- Mi! – mondta Break majd Misára nézett
- DE CSALTÁL! – üvöltött Kiyoko
- Nem kaptam szabályzatot! – nevetett Break
- Ez igaz… nem volt megszabva… - mondta Katsumi
- most kivel vagy? – Kiyoko
- jaj, bocsi! – nevetett majd megölelte Kiyokot
- TUDOM, MI LEGYEN! – kiabált Kiyoko kicsit furán – Harcoljunk!
- Milyen harc? – kérdezte értetlenkedve Katsumi
- Hülye gyerek! – mondta Kiyoko és a fejére tette a kezét (a saját fejére)
Azzal bevonszolta Katsumit a vízbe.
- ILYEN HARC! – mondta majd egy bazi nagyot lekevert Katsuminak
- Ez jó ötlet? – kérdezte kedvesen Katsumi
- IGEN! – ordított Kiyoko
- Jó... bocs nem szóltam – szólt ijedten a fiú
- Te meg mi a nyavalyáért akarsz harcolni?! TE NEM IS SZERETSZ HARCOLNI!!- Gekko 
-MERT CSAK! - Kiyoko 
-EZ nagyon fura!- Katsumi 
- Ömm szerintem még mindig nem teljesen józan!- Break - súgta
-MI?!TE TEGNAP RÉSZEG VOLTÁL?!- Katsumi 
- Nem! Az ma hajnalba történt!- Kiyoko 
- Ki adott neki alkoholt? – kérdezte idegbeteg fejjel Katsumi
- Én vagyok az! – nevetett Break
-VERD MEG AZT A KIS PASIUTÁNZATOTT! – ordibált Kiyoko
- Pasi „utánzat”? – nézett aranyos fejjel Break
- Te tudtad, hogy KIYOKO NEM BÍRJA AZ ALKOHOLT? – kérdezte Katsumi
- Persze!  - nevetett és ezzel átugrott egy szinten
- Hogy lehetsz ennyire bunkó? – mondta komolyan Katsumi majd pofon csapta Breaket
Break viszont még mindig mosolygott…
- ez most vagy egy nagyon gyenge ütés volt, vagy pedig megpróbáltál elég bénán megcsiklandozni… - mondta és nevetett
Ezzel elérte, hogy a fiú teljesen utálja őt.
- ja amúgy meg nem tudom mért húzod annyira egy kis pián fel magad! – mosolyogott továbbra is Break
- Csak tudod az ember, hazudik, vagy esetleg olyat csinál, amit nem akar, amikor be van rúgva… főleg ha Kiyokoról van szó… és féltem… - mondta kicsit aranyosabban Katsumi
- Ezt nem értem… akkor be vagy rúgva? – Break
- Mi bajod? – Katsumi
- Hiszen hazudsz! Nem mondjátok, hogy észre se vettétek… hogy Katsumika nem is olyan álszent, mint mondja magáról – mondta hatalmas mosollyal a száján
 -U-u-ugye nem?!H-h-h-ha azt mondod, hogy...akkor... – dadogta ijedten Kiyoko
- Mi? Én nem vagyok sötét angyal vagy ilyesmi, hogy találhattok ilyeneket ki- Katsumi állnevetésén lehetett hallani, hogy hazudik. Kiyoko hirtelenjében elkezdte csóválni a fejét, hiszen rettegett a sötét angyaloktól.
- E-e-e-ez ugye nem igaz?!UGYE NEM?Kérlek, mond azt, hogy nem!- Kiyoko 
- De....sajnálom Kiyoko...- mondta szomorúan a fiú, majd hirtelenjében…

Haha! Vége az első résznek! Remélem tetszett

Nem mindig lesz ilyen hosszúságú egy rész, a szereptől függ! Nemsokára várható a második rész ^^